Kiadványok

A mai magyar kultúra markáns megosztottsága – különösen a nemzeti értékek területén – valószínűleg egyedülálló jelenség Európában, melynek gyökereit a szocializációs folyamatokban kereshetjük. Ahogy az öngyilkosság bizonyos értelemben a szocializációs folyamatok következménye, melynek motivációs háttere a nyelvünkbe is beépült, hasonlóan szocializálódtak kultúránkban a megosztottság folyamatai is, már-már skizoid módon. Egy vélemény megjelenését a médiában hamarosan követi annak 180 fokos fordulata, amely teljes

káoszt okozhat a kultúrát hordozók gondolkodásában, vonatkozzon az a nemzeti értékekre, az oktatásra, a gazdaságra, az egészségügyre stb. Nincs a kultúrán belül, a politikai elitek között megegyezés, közös narratíva, amely a magyar kultúra alapértékeire vonatkozna, sőt harc van. Nem másként gondolkodó ellenfeleket látnak egymásban, hanem ellenségeket és ellenségképeket kreálnak. Carl Rogers gondolatvilága távol áll a mai magyar politikai elit gondolkodásától, melynek egyik sarkalatos kérdése valahogy így hangzik: megengedhetem-e magamnak azt, hogy a másik ember másként gondolkodjon, mint én? Eddig ugyan nehéz eljutni, ám úgy tűnik: nem engedhetik meg, mert azt vallják, hogy mindenkinek úgy kell gondolkodnia, ahogy ok gondolkodnak.

E kutatás igyekszik a fenti kérdéseket a teljesség igénye nélkül, történelmi, lélektani, szociálpszichológiai szempontból megközelíteni. Az elméleti részt egy kérdőíves felmérés követi a magyar kultúrára lebontva, érintve a történelmi traumáinkat, az ebből fennmaradt feszültségeket. A kérdőív feldolgozott eredményei egy konfliktusmegoldó program alapjait adják, amely a társadalmi diskurzust segítené elő az alapnarratívák megteremtéséhez a magyar kultúra értékeinek tekintetében.