Kiadványok

Nyikolaj Mihajlovics Karamzin (1766–1826) többször is átdolgozta és bővítette az Egy orosz utazó levelei című levélregényét. A jelen kiadás – a mű első teljes magyar fordítása, Horváth Iván ruszista, műfordító munkája – az 1984. évi, Jurij Lotman, Nonna Marcsenko és Borisz Uszpenszkij szerkesztette kritikai kiadáson alapszik.

„Karamzin nyelvezete színes, élvezetes, a legnagyobb fordítói kihívást éppen ezért az ő stílusjegyeinek magyar nyelven való visszaadása jelentette, hiszen a ma emberétől a szentimentalizmus elég távol esik, márpedig írónk éppen ennek a műfajnak és stílusnak volt az egyik jelentős oroszországi képviselője.”

Horváth Iván

Karamzin „Stílusára jellemző a líraiság: a mű szövegét áthatják az Utazó érzelmei, személyisége mindvégig érzékelhető marad, akár földrajzi, művészeti, politikai tényekről számol be, akár gondolatait, reflexióit osztja meg az olvasóval. S itt kell föltennünk a kérdést: ki is ez az Utazó? Maga Karamzin vagy pedig az író alteregója? Valóságos életrajzi »alany« vagy pedig életrajzi elemekkel színezett irodalmi (fiktív) alak? […] Jurij Lotman […] arra hívja föl a figyelmet, hogy az Egy orosz utazó levelei nem önéletrajz, nem is útinapló, hanem olyan szépirodalmi mű, egyfajta levélregény, amelyben az utazás elsődleges tényei (időhatárok, földrajzi tények, a látott, tapasztalt dolgok sorrendje) átlényegülnek, az író pedig irodalmi utazóvá alakul, a műben szereplő Én tehát nem az ő empirikus énje. Az Utazó szentimentálisabb, mint maga az író: sok levelet küld haza ismerőseinek, érzéseit részletezi (Karamzin viszont alig küldött haza néhány rövid levelet a másfél éves utazás során), személyisége kialakulatlanabb, éretlenebb, mint a valóságos szerzőé. De a »két utazó« mégsem független egymástól, áthatják egymást; a Levelek beszélőjének értékítéletei, műveltsége mégiscsak Karamzinéi […]”

Dukkon Ágnes