A filológiai tevékenység az utóbbi években nemcsak a nemzetközi, hanem a hazai irodalomtudományban is egyre inkább előtérbe kerül. Mindeközben a filológia nemcsak a szövegek helyreállításának és előállításának jól ismert gyakorlataként jelenik meg, hanem színre lép az olvasás olyan módjaként is, amely egymástól való kölcsönös függőségükben mutatja fel a szövegeken és szövegekben, azaz a szövegek jelentésbeli és anyagi dimenzióiban végrehajtott műveleteket.

Tanulmánykötetünk célja, hogy úgy mutassa be a szövegek előállítási és olvasási módjaként értett filológia kultúraképző teljesítményét, hogy közben összefüggésbe hozza ezt az irodalom történeti és nyilvános létmódjáról szóló kortárs tudományos vitákkal. Így válik kiemelkedően fontossá a kérdés, hogy milyen szerepet játszik a filológia mint gyakorlat a történeti gondolkodás és a nyilvánosság kialakulásában, amelyek egyszersmind azt a közeget is jelentik, ahol a filológiai tevékenység tárgyát képező írásos dokumentumok létrehozása, forgalmazása és befogadása zajlik.