Vajon a vallási kérdések mennyiben tekinthetők a modern történelem alakító tényezőinek? Amióta az európai történelmet és a politikai cselekvést többé nem a kereszténység jövendölte végidőkre való várakozás határozza meg, a vallási közömbösség az az integráló tényező, amelyre a politikai közösség épül. Ám a vallás plurális valósága azóta sem szűnt meg befolyásolni vagy éppen provokálni egyéni és közösségi létezésünket, ráadásul folyamatosan és szisztematikusan „szökik ki” a tudományos leírás megértési kísérleteiből. A kötet esszéi ezt a problémát járják körül megannyi téma ürügyén: a szekularizáció triumfalizmusa, a nemzeti kiválasztottság-tudat, a nemzedéki konfliktus, a város szimbolikája, az öregkor nyomorúsága, az emlékezés nosztalgiái, a biográfia törésvonalai és a történeti elbeszélés „terhe” alól minduntalan a vallási összefüggések élő és ható jelenléte tűnik elő. Az eszkatologikus dimenziónak, a cselekvési alternatívák közötti választások felett érzett egzisztenciális szorongásnak és reményeknek nemcsak egyéni dimenziója, hanem a modern történelemben strukturálisan jelenlevő politikai relevanciája is van.

A szerző történész.