Az emberi természet alapjellemzőjét az önzésben megragadó elméletekkel szemben a 18. században olyan új koncepciók fogalmazódtak meg, amelyekben a társadalmi cselekvés racionális normái mellett az érzés vagy érzelem mint pozitív erkölcsi tényező is központi helyet kapott. Az érzésre alapozott morálfilozófiai elképzelések a kor irodalmában is megjelennek, az új eszmények kialakításában, népszerűsítésében az irodalom fontos szerepet kap. Az altruista érzésekkel azonban nemcsak az irodalmi művek tematikus elemeként kell számot vetnünk: a morál emocionalizálása s ennek irodalmi vetülete nem értelmezhető anélkül, hogy a szövegek kiváltotta érzelmi hatást, a szövegekhez való lehetséges érzelmi viszonyulást vizsgálat tárgyává tegyük.

Laczházi Gyula az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének adjunktusa, kutatási területe a 17–18. század magyar irodalma.