A 17. századi francia gondolkodás két kiemelkedő alakja, Pascal és La Rochefoucauld arra a kérdésre keresték a választ, elérhető-e a boldogság az ember számára. Bár látszólag eltérő perspektívákból szólalnak meg, hasonló következtetésekre jutnak: egyedül az introspekció és a szeretet gyakorlásán keresztül lehetséges a boldogság megtapasztalása. A kognitív metaforaelméleti elemzések célja, hogy rávilágítsanak az önmegismerés, valamint az Istenről és emberről való diskurzusok fő tendenciáira a korszakban. A kognitív nyelvészet eszközeinek felhasználásával láthatóvá válnak a szövegek nyelvi szintje mögött meghúzódó összetett fogalmi rendszerek és kulturális jelentésrétegek.